A rejtélyes őrangyal

Első novellám, szeretném most bemutatni nektek. Tudom, kicsit rövid és nagyon hasonlít a Twilight-ra. Ez nem is csoda hisz azután íródott, miután először olvastam a könyvet, szóval nagy hatást gyakorolt rám!  Azért remélem elnyeri a tetszésetek. Várom a komikat!

Pusy Dark Angel

Megint összevesztem a szüleimmel. Sosem értenek velem egyet, így hát elhagytam azt a bolondokházát s kilovagoltam a kedvenc helyemre; a hegyoldal sűrű erdejének kis titkos tisztására. Útközben sok ismerős arccal találkoztam; egyesek lovagoltak, mások raliztak a motorjaikon, de akadtak olyanok is akik kézen fogva sétáltak fellegekben járva a boldogságtól. Fájt ez látnom, hisz nemrég, még én is közéjük tartoztam, de a rózsaszín köd elszállt, s szerelmünk oly rohamosan ért véget, mint ahogy ránk talált.

Leültem a tisztás közepén, siratva sorsomat. Nem elég, hogy a szakítás megviselt, a szüleim, kik az elejétől ellenezték az egészet, még rám tettek egy lapáttal az “én megmondtam” szövegükkel.

Hirtelen zajt hallottam, léptek zaját. Furcsának találtam, hisz az erdő ezen részén ritkán járnak és általában nem gyalog. –"Biztos valami túrázó!"– Próbáltam megnyugtatni magam, de ez a gondolat nem nyugtatott meg, hisz a léptek az erdő legsötétebb részéről hallatszottak, közeledve, rohamosan.–" Ki lehet az, ki oda bemerészkedik ?"– Felálltam s letöröltem könnyeim várva,  azt, ki felém tart.

Egyszerre csak heves szél tépázta meg az óriás tölgyfák lombjait, majd átsuhant a bozóton, belekapva hajamba, félelmetes képet festve maga körül. A nap utolsó sugarai is lassan eltűntek az égboltról, szürkeséget hagyva maguk mögött. Mintha egy horrorfilm helyszínére csöppentem volna.

Félelem tört rám.
 Aztán egyből csend lett és hirtelen egy ezüstszürke farkas ugrott ki a bozótból. Szinte már repült s mikor földet ért rám vicsorgott. Megdermedtem a félelemtől ,így mozdulni sem bírtam . Éreztem ha a fenevad támadásba lendül, akkor nekem itt a végzetem. Nem habozott sokat, rohamosan szelte át a tisztást.

Ekkor meghallottam őt ...ahogy bársonyos hangja figyelmeztet “Vigyázz!”, majd magával ragadott, el a farkas útjából. Messzire gurultunk a fűben ,messze a támadómtól. Olyan volt akár egy angyal, az én őrangyalom, időzítése pedig, tökéletes volt akárcsak ő maga. Nem tudtam levenni a tekintetem róla, ő is engem fürkészett gyönyörű zafírkék szemeivel, de nem tartott sokáig.

Hamarosan szó nélkül magamra hagyott, hogy elűzze a farkast. Figyeltem minden mozdulatát, farkasszemet nézett ellenfelével, de a félelem egyetlen apró nyomát sem láttam rajta, hanem a határozottság, csak úgy sugárzott róla. Ez viszont a farkast nem ijesztette meg, továbbra is vicsorgott.

Bár nem ismertem, mégis féltettem hős lovagomat, mert fegyvertelenül állt szemben, egy veszélyes vad állattal s ha harcra kerülne sor szinte biztos, hogy elveszítené azt. De szerencsére megérkezett a felmentő sereg s nem kellett szemtanúja legyek egy véres harcnak.

Ma ért véget a helyi nyári tábor s ez alkalommal a résztvevők átszelik az erdőt és kimennek a hegytetőre, hol tábortűznél ünnepelnek.

Nagy zajjal haladtak el a közelünkben, amitől a farkas megijedt s elmenekült. Aztán a srác újra odajött hozzám, kezét nyújtotta, hogy felsegítsen közben pedig aggódva érdeklődött az állapotom felől.
-Nem esett bajod?-Elvarázsolt bársonyos hangjával, majd mosolyával le vett a lábamról.

Felhúzott de kezét a csípőmön tartotta, félve nehogy összesek, majd elkísért a lovamhoz. Nem akartam elválni tőle, legalább is nem ilyen hamar, hisz még a nevét sem tudtam. De szerencsére úgy döntött, nem hagy magamra inkább elkísér a többiekhez. A hegyen már nagyban parádéztak, mire megérkeztünk így nem voltunk feltűnőek senkinek. Hamarosan eltűnt a tömegben engem, pedig megtaláltak a barátnőim s elkezdtek csevegni.

De én képtelen voltam figyelni rájuk folyton őt kerestem a bulizó tinik között, de mind hiába. Már szinte feladtam az utolsó reményt is, hogy újra láthatom mikor megjelent mellettem, akár az első csillag a fekete égbolton, odahajolt hozzám és a fülembe súgta;”Felkérhetlek egy táncra?” szavai cikáztak a fejemben, szívem ezerszer gyorsabban vert.

Lassú zene volt, így közel kerülhettünk egymáshoz, érintésétől libabőrös lett a karom .Többször is kérdezett, szemembe nézett s mintha kiolvasta volna a választ.

Igaz közelében, képtelen voltam megszólalni, csak bambán csodáltam zafírkék szemeit. Hirtelen elmosolyodott,aztán közel hajolt hozzám azt mondván “Gyönyörű vagy a hold fényében” majd megcsókolt. Egyszerre úgy éreztem, senki sincs körülöttünk, csak ő és én.

Minden álmom az volt, hogy egy ilyen sráccal találkozzak és szeressek, aki ugyanúgy érezzen irántam. És most régi óhajom beteljesül.

Most pedig azt kívántam bárcsak soha többé ne engedne el és csókolna, hisz mellette megtaláltam a boldogságot...